Kisfiú voltam még, amikor apám bevitt a városba, hogy lássam a felvonulást

Azt mondta: ‘Fiam, ha felnősz, légy megmentője az összetörteknek, a legyőzötteknek, az elátkozottaknak’

Azt mondta: ‘Legyőzöd majd őket, a démonokat, a hitetleneket, az aljas terveket?’

‘Mert egy napon elhagylak majd, s egy fantom vezet majd téged egy nyári napon, hogy lásd a Fekete Parádét’

Kisfiú voltam még, amikor apám bevitt a városba, hogy lássam a felvonulást

Azt mondta:’Fiam, ha felnősz, légy megmentője az összetörteknek, a legyőzötteknek, az elátkozottaknak’

Néha úgy érzem, fentről figyel

Máskor azt érzem, hogy mennem kellene

Túl mindenen, a felemelkedésen és a zuhanáson, az utcákon heverő testeken

És mikor elmentél, mind tudni akartuk

Továbblépünk

Továbblépünk

Igaz, halott vagy, elmentél, de higgy bennem

Őrizzük emléked

Továbblépünk

Csak a szívem nem tud… nem képes erre

Ezt semmilyen himusz sem magyarázhatja meg

Van egy világunk, mely ajándékait egy megtizedelt álomból osztja

Gyűlöleted és fájdalmad minket is megöl

Fesd feketére, vedd vissza

Üvölts hangosan, meghalljuk majd

Továbblépünk

Továbblépünk

Igaz, halott vagy, elmentél, de higgy bennem

Őrizzük emléked

Továbblépünk

És megtörten, legyőzötten

De megfáradt özvegyed ott van a felvonuláson

Tovább és tovább, könnyezve bár, de továbblépünk

Sorstársaid kiábrándult arca

Nézz csak rám; már nem érdekel

Megteszed vagy meghalsz, engem sosem győzöl le

Ez a világ nem veheti el a szívem soha

Próbáld csak meg, sosem törsz meg

Mind ezt akarjuk: végigjátszani ezt a játékot

Nem fogok magyarázkodni

Vagy bocsánatért esengeni

Szemérmetlen leszek

Megmutatom sebem

Vigaszul a megtörteknek

Ide hallgass: itt vagyunk!

Csak egy ember vagyok, nem valamiféle hős

Csak egy srác, aki énekli ezt a dalt

Csak egy ember vagyok, nem valamiféle hős

ÉS NEM ÉRDEKEL!

Továbblépünk

Továbblépünk

Igaz, halott vagy, elmentél, de higgy bennem

Őrizzük emléked

Továbblépünk

És megtörten, legyőzötten

De megfáradt özvegyed ott van a felvonuláson

Továbblépünk.